|
2016-08-14 18:22:15, vasárnap
|
| |
| |
,,Hogyan lehetséges, hogy reménykedhetünk abban, hogy hatással vagyunk a jelen korra? Milyen eszközünk van Jézus Krisztus egyszerű evangéliumán kívül? Biztosan nem tartozunk a gazdagok közé, és nem számítjuk magunkat az ország nagyjai közé. Mindig is az egyszerű emberek között volt a helyünk, és most is ott van. Hogyan várhatjuk, hogy nyomot hagyunk egy ilyen hatalmas városon, vagy hogy bármilyen befolyással lehetünk egy ilyen nagy országra; és hogyan gyakorolhatunk hatást az egész bolygó lakosságára? Gyengék vagyunk, de nem gyengébbek, mint Krisztus első tanítványai. Ők nem voltak sem tanultak, sem gazdagok: a legtöbbjük halász volt, semmi esetre sem művelt ember. Ahová csak eljutottak, és ahol csak megforgatták Isten kardját, ellenségük összezavarodott. Igaz, hogy meg is haltak a harcban. Némelyiküket karddal ölték meg, másokat közülük vadállatok téptek szét; de mindeme dolgokban többek voltak, mint hódítók, mégpedig Őáltal, aki szerette őket.
Az ősgyülekezet nyomot hagyott a saját korán, és egy olyan magot hagyott maga után, amelyet az egész világ sem tudott elpusztítani. Mi is győzedelmeskedünk Isten kegyelméből, ha egyenlőképpen feltöltekezünk isteni élettel, és egyenlőképpen eltökéltek vagyunk, hogy terjesszük Jézus Krisztus nevét. Gyengeségünk lesz az erőnk, mert Isten hatalmassá teszi azt, amelyen láthatóvá válik kegyelmének mindenhatósága. Tartsatok össze, maradjatok közel Krisztushoz, zárjátok össze soraitokat! Figyeljetek a harci kiáltásra; kapaszkodjatok erősen a hitbe; legyetek férfiak a harcban, és a pokol kapui sem győzedelmeskedhetnek fölöttetek. Bárcsak maga a Király vezetne az ütközetbe, és akkor nem félnénk a kimenetelétől!
Ha azután áhítozunk, hogy Isten Igéje terjedjen, emberek sokasága váljon tanítvánnyá, és sokan megtérjenek azok közül, akiknek az üdvözülése a legkevésbé valószínű, akkor szükségünk van egy közbenjáróra. Semmi sem lehet hasznos a Szentlélek működése és a mennyből jövő egyetértés nélkül. Pál ültetett, Apollós öntözte, de a növekedést Isten adta. A külső eszközök jegyzékét sohasem kezdhetjük anélkül, hogy ne hivatkoznánk erre az áldott és titokzatos Úrra, aki az övéi között lakozik, és aki nélkül semmi sem jó, semmi sem hatékony, és semmi sem sikeres.
,,Jöjj, Szentlélek, mennyei galamb,
Minden megelevenítő erőddel."
Ez legyen az első imánk, valahányszor megpróbáljuk Istent szolgálni, mert ha nem, akkor büszkeséggel fogunk neki, és kevés a reményünk, hogy csupán hősiességgel sokra jutunk. Ha saját költségünkre viselünk háborút, ne csodálkozzunk, hogy csúfos vereséget szenvedünk. Ó, Istennek élő Lelke, a te hatalmad nélkül meg se kísérelhetnénk, de ha rád támaszkodunk, biztosan megyünk előre!
Amikor nemrégiben átnéztem a reformáció és az azt megelőző idők történetét, meglepett a korai prédikátorok tanúbizonyságának figyelemre méltó őszintesége. Ha megvizsgáljuk Farel életét, azt találjuk, hogy nem az EVANGÉLIUMRÓL prédikált, hanem az EVANGÉLIUMOT prédikálta. Így volt ez Kálvin Jánossal is. Ma persze kizárólag teológusnak tekintjük, de valójában ő volt az evangélium egyik legnagyobb prédikátora. Amikor Kálvin kinyitotta a Könyvet, és kiválasztott egy szöveget, mindenki biztos lehetett benne, hogy ezt fogja prédikálni: ,,Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez." Luther prédikálása egy nagy harang zúgása volt, amely mindig ezt zengte: ,,Higgyetek az Úr Jézus Krisztusban, és éljetek! Kegyelemből, egyedül kegyelemből van üdvösségetek, és nem cselekedeteitekért, hogy senki se dicsekedjék." Ezt újra és újra elmondták; a tanokat egyszerű szavakkal fogalmazták meg, és arra törekedtek, hogy az eke szarvát tartó szántóvető is megértse őket, és a halaskofa is felfogja az igazságot. Kerülték a magasröptű körmondatokat és a folyékony ékesszólást; megvetették a retorikát, és egyszerűen a közepébe vágtak ezzel az igazsággal.
Aki hisz, annak örök élete van: ,,Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz." Ha azt akarjuk, hogy a keresztyénség a régi fényében tündököljön, vissza kell hoznunk az evangéliumnak ezt az egyszerű és világos prédikálását. Hiszem, hogy országunk lelki ínségének részben az az oka, hogy a keresztet a finomkodó nyelv és a tudálékos értekezések fátyla alá rejtik. Jézus Krisztus azért jött el a világba, hogy bűnösöket üdvözítsen.
Nemcsak prédikálnunk kell világosan, de tanítanunk is. A vasárnapi iskolák tanárainak ugyanazt az evangéliumot kell tanítaniuk. Egy bizonyos felekezetben miután tantermeik megteltek gyerekekkel, elfelejtették az első helyre tenni Isten üdvözítő ingyen kegyelmét. Siralmas állapot. És siralmas tanárok! És vajon nem ismerünk-e olyan tanárokat, akik bár hisznek a kegyelem tantételeiben, és harcolni is hajlandók azokért, a tanteremben mégis így fecsegnek a gyerekekkel: ,,Legyetek jók, fiúk és lányok; tartsátok meg a vasárnapot; hallgassatok apátokra és anyátokra; legyetek jók, és a mennybe juttok!" Ez nem igaz, és nem az evangélium szerint való; mert az evangélium ugyanaz a gyermekeknek, mint a felnőtteknek. Nem azt mondja: ,,Tedd ezt és élj!", ami megfelel a Mózes által adott törvénynek, hanem azt, hogy: ,,Higgy és élj!", ami megfelel a Jézus Krisztustól kapott kegyelemnek és igazságnak. A tanároknak jól emlékezetükbe kell vésniük az evangéliumot, ha azt akarják, hogy osztályaik üdvözüljenek. Az evangéliumot kell hirdetniük, az egész evangéliumot, és semmi mást, mert e nélkül nem cselekedhetnek nagy dolgokat.
És ha azt akarjuk, hogy az evangélium úgy terjedjen itt is, mint egykor Genfben, mint egykor - John Knox alatt - Skóciában, mint Luther idejében Németországban, akkor istenfélő életet kell élnünk. Miután elmondtuk a prédikációt, az emberek megkérdezik: ,,Milyenek azok az emberek, akik ide járnak? Milyenek a gyülekezet tagjai, becsületesek? Milyenek az otthonaik? Jó férjek-e? Jó szolgák-e? Jó gazdák-e?" Az emberek biztosan érdeklődnek ezek iránt, és ha azt hallják, hogy nem vagyunk jellemesek, befellegzet a bizonyságtételünknek. Az orvos hirdetheti magát, de ha a páciensei nem gyógyulnak meg, nem valószínű, hogy megalapozhatja a hírnevét, mint a szakmájához értő ember. A prédikátor is prédikálhat, de ha a hívei nem szeretik az evangéliumot, akkor szétrúgják a lábukkal, amit ő felépít a kezével.
De mindez nem elég, ha nem tesszük hozzá egyéni, személyes erőfeszítésünket. Krisztus törvénye szerint minden keresztyén ember a saját körében. A gyülekezet minden tagjának aktívnak kell lennie a hit terjesztésében, amely nem a lelkészeknek adatott, hanem a szenteknek, mindegyiküknek, hogy megtartsák, és terjesszék ama tehetség szerint, amit a Szentlélektől kaptak.
Megkockáztassak egy példabeszédet? Bizonyos lovagok egy csapata rendkívül eredményes volt mindegyik csatájában. Vitéz és fékezhetetlenül bátor férfiak voltak; mindenben sikeresek, és egyik tartományt a másik után hódították meg a királyuknak. De egyszer csak ezt mondták maguk közt a tanácstermükben: ,,Élünkön egy rendkívül vitéz harcos áll, akinek a karja elég erős, hogy akár ötven ellenséget is halálra sújtson. Nem lenne-e jobb, ha ő és néhány hozzá hasonló lovag kimenne harcolni, a közönséges lovagok pedig, akik a rendes sorokat alkotják, itthon maradnának? Sokkal kényelmesebben élnénk; lovainkat nem hajszolnánk olyan gyakran, a páncélunk nem lenne behorpadva, mint mikor visszatérünk a csatából, és bizonyára nagy dolgokat cselekednénk." A legkiválóbb bajnokok félve és remegve vállalták a feladatot, és attól fogva ők mentek a csatába, és jól is harcoltak, senki sem vitathatja; legjobb képességük szerint ütötték ki a nyeregből ellenségeiket, és nagy hőstetteket hajtottak végre.
Mégis, attól a perctől fogva, amikor eltervezték és megvalósították ezt a rendszert, egyetlen várost sem vettek be, egyetlen tartományt sem hódítottak meg. Ezért újra összegyűltek, és ezt kérdezték: ,,Hogy lehetséges ez? Régi tekintélyünk odavan; soraink szétzilálódtak; zászlóinkat a porban vonszoljuk; mi ennek az oka?" Ekkor a bajnok őszintén megmondta a véleményét: ,,Persze, hogy így van! Hogyan gondolhattátok, hogy tizenketten vagy tizenöten elvégezhetitek ezrek munkáját? Ha mindnyájan harcolnánk, és minden férfi kivenné a részét, lavinaként söpörnénk el az ellenséget, összezúznánk, és lábbal taposnánk; de így, hogy ti itthon maradtok, és velünk, egy maroknyi emberrel végeztetitek el a munkát, hogyan várhatjátok, hogy nagy dolgokat műveljünk?"
Így minden férfi elhatározta, hogy újra felveszi sisakját és a páncélját, és elmegy a csatába. A győzelem visszatért. Nem nélkülözhetünk senkit; sem férfit, sem nőt, sem fiatalt, sem öreget, sem szegényt, sem gazdagot; saját képessége szerint mindenkinek harcolnia kell az Úr Jézusért és azért, hogy eljöjjön az Ő országa, és meglegyen az akarata amint a mennyben, úgy a földön is.
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: erőfeszítésünket, megkockáztassak, megvalósították, fékezhetetlenül, reménykedhetünk, tanácstermükben, összezavarodott, kísérelhetnénk, kényelmesebben, feltöltekezünk, elvégezhetitek, terjesztésében, mindegyiküknek, nélkülözhetünk, németországban, mindenhatósága, kapaszkodjatok, megalapozhatja, cselekedhetnek, szétzilálódtak, gondolhattátok, gyakorolhatunk, evangéliumnak, kimenetelétől, elfelejtették, keresztyénség, megvizsgáljuk, evangéliumról, tantételeiben, szentlélektől, egyenlőképpen, példabeszédet, körmondatokat, csodálkozzunk, emlékezetükbe, ellenségeiket, jelen korra, gazdagok közé, ország nagyjai, egyszerű emberek, ilyen hatalmas, ilyen nagy, egész bolygó, legtöbbjük halász, ősgyülekezet nyomot, saját korán, olyan magot, egész világ, harci kiáltásra, pokol kapui, legkevésbé valószínű, mennyből jövő, Jézus Krisztus, Isten Igéje, Kálvin Jánossal, Amikor Kálvin, Jézus Krisztusban, Jézus Krisztustól, John Knox,
|
|
Online
